Eötvös Károly 1842. március 11-én született községünkben, az akkor Veszprém megyéhez tartozó Mezőszentgyörgyön. Középiskoláit a pápai ref. kollégiumban végezte. 1860-1862 között a pápai jogakadémián végzett tanulmányokat, majd 1866-ban Kerkápoly Károly meghívására pár hónapig a városban dolgozott.
Eötvös Károly
1905-ben készült portré a Vajdáról.
Erre az időre esnek első irodalmi próbálkozásai. A jogi államvizsgát már Pesten tette le. Veszprémben megyei aljegyző, majd királyi ügyész. 1866-ban Veszprém címmel megindította a város első hetilapját. 1872-ben a veszprémi választókerület országgyűlési képviselőjének választották. Liberális politikus, a parlamentben a Deák-párthoz csatlakozott. Cikkei folyamatosan jelentek meg a Pesti Naplóban és az Egyetértésben, de ő maga is gyakran szerepelt a korabeli élclapokban a Borsszem Jankóban és a Kakas Mártonban is.
1878-ban Budapesten ügyvédi irodát nyitott, sokat publikált. Híres törzsasztala az Abbázia Kávéházban volt, újságíró barátai, akik a “vajda” nevet adták neki onnan kísérgették haza Próféta utcai lakásához.
A magyar közélet egyik meghatározó egyénisége lett, amikor vállalta és sikerrel védte a tiszaeszlári zsidóellenes vérvádper gyanúsítottjait. A per anyagát 1904-ben, három kötetben jelentette meg.
Regényei, novellái közül azok a legsikerültebbek, amelyekben közvetlen személyes élményeit vagy a szabadságharc eseményeit elevenítik fel. Kiváló jellemrajzokat írt Táncsics Mihályról és Madarász Józsefről. Kiemelkedő alkotása az Utazás a Balaton körül. E munkában jelentős kultúrtörténeti, és néprajzi kincsekkel gazdagította az utókort.
1916. április 13-án hunyt el Budapesten.
Sírja a veszprémi Alsóvárosi temetőben van.
Településünkön egy utca és több intézmény is őrzi Eötvös Károly nevét.